Luxusban élt a Napkirály

Apjának, XIII. Lajosnak halála után a négyéves dauphin örökölte a királyi trónt, XIV. Lajos néven. Tizenhárom éves koráig (1651-ig) anyja, Ausztriai Anna anyakirályné régensként uralkodott helyette. A királyné az elhunyt Richelieu bizalmasát nevezte ki főminiszterének, aki céltudatosan készítette fel a gyermek Lajost a jövendő abszolút uralkodó szerepére, lépésről lépésre avatta be a hatalomgyakorlás mesterségébe, és fokozatosan bevonta a kormányzati döntésekbe.

XIV.Lajos az abszolutizmus klasszikus képviselője lett: szilárd egyeduralmat valósított meg a főnemesi ellenzék leverésével és a központosított államigazgatás bevezetésével. Uralma alatt a gazdaság és a kultúra jelentősen fejlődött. Franciaországot az európai nagyhatalmak sorába emelte. Személye a francia gloire (dicsőség) egyik szimbólumává vált.

Lajos alapos kiképzést kapott az államigazgatás, jogtudomány, történelem és a hadvezetés (stratégia) területén, emellett több nyelvre és tudományokra oktatták. Mazarin halálakor a 23 éves király készen állt uralkodói hivatalának betöltésére. Az államtanács tagjainak bejelentette, hogy a továbbiakban nem fog főminisztert kinevezni, hanem egyedül folytatja a kormányzást, önmaga főminisztereként. A későbbi korok köztudatában ez az aktus egy – tévesen Lajosnak tulajdonított – idézetbe foglalva maradt fenn: „Az állam én vagyok (L’état c’est Moi”).

A király hozzákezdett a kormányzat szisztematikus átszervezéséhez, elbocsátotta államminisztereinek nagy részét. Saját anyját, Anna anyakirálynét is kizárta a kormányzásból, az államtanács ülésein végül már csak a három legfontosabb miniszter vett részt. Egyikük  Fouquet pénzügyminiszter, aki 1661-ben meghívta Lajost a Vaux-le-Vicomte kastélyába egy ünnepségre. A miniszter mértéktelen fényűzésén felbőszült a király és még abban az évben utasítást adott Fouquet letartóztatására. Fouquet ellen vizsgálat indult, megvádolták állami pénzek hűtlen kezelésével, és királyi engedély nélkül végzett erődépítéssel. Ezt Lajos a saját személye elleni összeesküvésnek, tehát felségárulásnak minősítette.

XIV. Lajos, a Napkirály rezidenciája a versailles-i kastély  az európai kastélyépítészet csúcspontja, az abszolút hatalom szimbóluma.

A  versailles-i kastély Párizstól mindössze 18 kilométerre található.

Kattints és csodáld meg a XVII. századi kastély luxusát virtuális nézetben, bejárva minden szegletét.

Tudtad, hogy a káprázatos palota előtt egy szerény családi vadászkastély állt a helyén? A fiatal királyt rengeteg gyermekkori emlék kötötte a helyhez.  Louis le Vau építészt, André Le Notre kertépítőt és Charles Le Brunt, az udvar első festője dolgozott a királynak. Gondoltad volna, hogy a palota tetejét azért vonták be aranyfóliával mert a fiatal király saját nagyságát akarta látni ebben is? A palota fogadótermeiben és lakosztályaiban több mint 7000 alkalmazott sürgött-forgott. A király szórakoztatására, gondviselésére, tanítására festők, drámaírók, zenészek, filozófusok, költők, papok, mesteremberek és orvosok tartózkodtak a kastélyban. Hallottad már a “lever” kifejezést? Az udvarban napona kétszer tartottak “felkelést”, ami a francia lever szóból származik. Ilyenkor a királyi borbély, az első számú orvos és sebész a király körül szorgoskodtak és a királyi órásmester felhúzta az uralkodó óráit.

forrás:wikipedia

Go2maps Group